„Aki a bakancson spórol, az a lábán fizeti meg.” Feri bácsitól hallottam ezt először, tizenhét évesen, amikor vászoncipőben álltam be mellé egy hidegburkolós melóra. Akkor jót nevettem rajta. Két tél múlva már nem nevettem, mert esténként úgy fájtak a lábujjaim, hogy zokniban is a takaró alá kellett bújnom.
Azóta nálam a munkaruha nem költség, hanem szerszám. A bélelt kabát ugyanolyan eszköz, mint a fúrógép: ha rossz, lassabban haladok, és este fáradtabban ülök le. A térdvédős nadrágot például évekig sajnáltam megvenni, aztán az első hónap után rájöttem, hogy nélküle egyszerűen kevesebb négyzetmétert raktam le naponta. A jó kesztyűvel ugyanez a helyzet: ha csúszik benne a kezem, akkor a vágókorong körül minden mozdulatra jobban figyelek, és a figyelem is elfárad valamikor.
Idén ősszel megint cserélni kellett. A láthatósági kabát cipzárja beszorult, a nadrág térdrésze kikopott, a bakancs talpa pedig a hetedik télre megadta magát. Kíváncsiságból végigszámoltam, mennyit is bírtak ezek a darabok: nagyjából 1 200 munkanapot. Ha így nézem, ezek voltak a legolcsóbb dolgok, amiket az elmúlt években vettem, mert napokra lebontva már nevetséges összeg jött ki belőlük.
Az idei ősz viszont nem csak a ruhák miatt lett fordulópont, hanem azért is, mert végre rendbe tettem egy papírmunkát, ami évek óta nyomta a vállamat, mindezt pedig a Székhelycentrumnak is köszönhetem.
Ismerek kőműveseket, akik a bakancsot minden évben lecserélik, de a cégük adatait öt éve nem nézték meg. Pedig ugyanaz a logika érvényes mindkettőre: az elhasználódott dolgokat le kell cserélni, mielőtt kárt okoznak.
Amikor annak idején kiváltottam a vállalkozást, a legkényelmesebb megoldást választottam, és beírtam a lakásunk címét. Évekig nem is foglalkoztam vele, mert semmi látható következménye nem volt, a levelek megjöttek, a könyvelés ment magától. Hogy ma már a Székhelycentrum irodája szerepel a cégkivonatomon, annak két nagyon konkrét oka lett.
Aztán két dolog jött egymás után. Először a könyvelőm mutatott rá az építményadóra: egy rendelet nálunk kimondja, hogy a mentesség alól kivételt képez az az életvitelszerűen lakott lakás, amely székhelyként, telephelyként vagy fióktelepként szerepel bármely hatósági nyilvántartásban. Másodszor egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy a közüzemi szolgáltató piaci árszabásba sorolta át, pusztán azért, mert egy cég is be volt jelentve a lakásába. Egyik hír sem tetszett. Nem attól ijedtem meg, hogy holnap becsönget valaki, hanem attól, hogy évekig fizethetek olyasmit, amiről nem is tudok.
Így kezdtem el olvasni a székhelyszolgáltatásról, amiről addig annyit tudtam, hogy létezik. Több oldal is kijött a keresőben, de a szekhelycentrum.hu maradt nyitva a böngészőmben, mert náluk nem kellett fél órát kattintgatnom ahhoz, hogy megértsem, mit kapok. Az is számított, hogy az irodáikban 14 év alatt több mint 16 000 cégvezető és vállalkozó fordult meg. Ez nem reklámszövegnek hangzott, hanem egy számnak.
A székhelyszolgáltatás lényege végül egyszerű volt: a cégem hivatalos címe nem a nappalink, hanem egy valódi iroda, ahol a nevemre érkező küldeményeket átveszik, és ahol a cégtábla is kint van a bejáratnál. A Székhelycentrum II. kerületi irodájában, a Bem József utcában írtuk alá a papírokat egy telefonos egyeztetés után. A könyvelőm ugyanaznap intézte az adóhatósági bejelentést, én meg délután már megint fugáztam egy fürdőszobában. Annyi volt az egész ügyintézés, amennyi egy szerszámbolti bevásárlás, csak itt a végén nem került semmi a kocsi platójára.
A székhelyszolgáltatás havi díja nem volt vészes, és a nyugalom, amit hozott, többet ér nála. Ezt a részét senki nem mondta el nekem, amikor elindultam; magamtól kellett rájönnöm, hogy a cég címe ugyanolyan üzleti döntés, mint az, hogy milyen bakancsot veszek, vagy hogy mennyire komolyan veszem a térdvédőt.
Feri bácsi már nem dolgozik, de ha most kérdezné, mit tanultam az elmúlt évben, valószínűleg azt mondanám neki, hogy nem csak a bakancson nem érdemes spórolni. A szekhelycentrum.hu ügyintézése két délutánomba került, azóta pedig nem néztem vissza. A ruhám kopik tovább, de a vállalkozásom címe legalább a helyén van.